Hordozlak, tehát vagyunk

„Megszoptattam, tisztába tettem, letettem aludni, mégis sír, mit tegyek?? Főzni és takarítani kéne, de mindig azt akarja, felvegyem, fél kézzel nem tudom ellátni a teendőket! A nagyobbik gyerekkel is lennem kéne, de a kicsi állandóan engem követel, mit csináljak??”

Sokunknak ismerős érzések, gondolatok ezek. Ezek mind azt mutatják, hogy a babák szeretnek ölben, karban, valakin lenni. Az összes baba hibásan működne? A természet elrontotta volna csodálatos alkotását? Az Anyák gépezet is rossz, ami azt mondja a jelekre: „Igen, vedd fel!”?

 


Biológiai háttér

A kisbaba megfoganása után védett, meleg kuckóban növekszik. Megszületés után ennek a védelemnek és kuckósító élménynek folytatódnia kéne. Ha másért nem, hát azért, mert bizonyos szempontból mindannyian koraszülöttek vagyunk. Nem kilenc, hanem 21 hónapot kéne az anyaméhben töltenünk, de nem tudunk, mert az emberré válás folyamatában a nő medencéje beszűkült a két lábra állás miatt, a gondolkodóvá váló embernek pedig kezdett kifejlődni a homloklebenye, ezáltal feje megnőtt.

A nő nem tudott volna világra hozni egy teljesen kifejlődött utódot a túl szűk medence miatt. A kompromisszumos megoldás a faj fennmaradása érdekében az volt, hogy meglehetősen éretlenül szülessünk világra.

Az újszülött magatehetetlen, légzésszabályozása instabil, hőmérsékletét sem tudja egyedül szabályozni, idegrendszere fejletlen, intenzív gondoskodásra szorul. Szükségleteivel arányosak testi adottságai és reflexei. Ezek mind arra mutatnak, hogy a gyermek valóban hordozásra született. Fogóreflexe, átkaroló reflexe, kapaszkodó reflexe, „C” formájú gerince, hátra fektetett pozícióban felhúzott, terpeszben tartott lábai mind egyértelmű jelek.

A modern világ rendelkezik már fűthető, meleg, biztonságos szobával, kisággyal, „felvilágosult” szakemberekkel, akik állítják, a babáknak önállóságot tanulásra van szüksége és egyenes, kemény fekvőfelületre, külön kiságyra. A babák nem olvasták a szakértői tanácsokat és az új rendet, ők a mai napig az ősi rend szerint működnek: biztonságot keresnek, amit az ölelő karokban, az anya testén kapaszkodva találnak meg, ahol ráadásul igény szerint hozzájuthatnak az éltető anyatejhez. Ezen felül megkapják a szükséges ingereket, részt vehetnek a család életében. Az anyától távol lenni nagy stresszforrás, a stressz káros hatásait pedig ismerjük.


Hordozás hatásai

Itt már bekapcsolódik a pszichológiai tényező is, ami a hordozás mellett szól. A kisbaba biztonságérzetének elérése és az, hogy bármikor kap választ jelzésére, hogy a jelzései, testközelség iránti igényei elfogadásra kerülnek, ki is elégítik azokat, kötődését elmélyíti, bizalma kialakul, megszilárdul a világ felé, gondozói felé és nem utolsósorban önbizalommal teli lurkóvá fejlődik, aki bátran ki mer majd lépni a nagyvilágba, akkor, amikor annak jön el az ideje. Hiszen egy gyermek akkor tud átlépni a következő fejlődési szintre, amikor adott szinten fellépő igények kielégültek. Ha fejlődésének gyorsításával közbeavatkozunk és az igények nem tudnak kielégítődni, az igény máskor és máshogyan fog jelentkezni. Tehát ezért nem lehet elkényeztetni egy kisbabát a sok hordozással és az igény szerinti szoptatással! Egy saját ütemében fejlődő kisbaba saját maga érik meg és lép át következő szintekre, melyekről folyamatos jelzéseket is ad. Ahogy kinövik a pelenkázás iránti igényt, úgy fogják kinőni a folyamatos testkontaktus iránti szükségletet is, ami persze egy más módozatban megmarad, hiszen ki az, akinek ne esne jól egy hatalmas ölelés a szeretett személytől, vagy az éjszakai összebújás?!

Ám intenzitásából veszíteni fog az idő múlásával, ahogy egyre inkább a külvilág felé fordul, mozgásfejlődési állomásokon gyakorlatozik. De fontos, hogy mindig visszavárjuk őt, hogy mindig töltekezhessen egy kicsit anya szeretettankjából, mikor ráeszmél, mennyire messzire is el tud már kúszni-mászni-totyogni-futni.

A kisbaba testére, csontozatára is hatással van a hordozás, nem csak bontakozó személyiségére, pszichéjére. A helyes hordozással kóros csípőállapotokat is lehet korrigálni, hiszen helyes technikával, jó eszközben a baba lábai, egész teste ortopédiailag helyes pozícióban van az anya testén.

Érdekesség, hogy lázcsillapításra is alkalmas a hordozás, az anya teste képes befolyásolni a baba hőjét és amúgy is könnyebb gyógyulgatni anya testmelegénél!

Érdemes pár szót ejteni a hordozás anyára tett hatásáról is! A hordozásnak nem csak praktikus oldala végett van az anyára pozitív hatással, hiszen van két szabad keze, amivel főzhet, viheti a szatyrokat, stb., hanem anyai kompetenciáját is növeli, önbizalmát alakítja, mélyíti. Ez természetes, mikor egy kisbaba kiegyensúlyozott, boldog és nyugodt a testkontaktus átélésétől. Ám egy sírós, nyugtalan kisbaba feszült időszakokat hoz egy anya számára is, aki megélheti azt is, hogy rossz anyának érzi magát, elégedetlen, anyai önbizalomhiány alakul ki, ennek feszültsége átragad a babára is, tehát egy egymást gerjesztő ördögi kör alakul ki.

Éppen ezért ne féljünk sokat magunkon tartani kisbabánkat! Gyermekünknek nyugodt, mosolygós, lehetőségekhez képest kiegyensúlyozott anyára van szüksége, aki hisz magában és hisz gyermeke jelzéseiben!

Egy kisbaba mellett nem a háztartás a fontos, nem fog emlékezni a csillogó tisztaságra, arra viszont igen, mennyi csodás pillanatot tölthetett velünk! De ha muszáj takarítani és főzni, hordozóeszköz segítségével szinte bármit meg lehet tenni, anélkül, hogy a babánkat le kéne tenni.


Miben hordozzunk?

Fontos, hogy a választott eszköz feleljen meg a jó hordozóeszköz kritériumainak, melyek a következők:

- az eszközben a baba a lábát terpeszben és felhúzva tartja
- az eszköz térdhajlattól térdhajlatig ér, tehát combját is alátámasztja
- fejet támasztja oldalról és hátulról is
- hátát támasztja, testét körbeöleli, használatával a baba hasa a hordozó személy hasához simul


Nem mellékes, hogy jó hordozós élményt csak jó eszköz ad! A hordozó személy kényelme nem kevésbé fontos! Fontos, hogy ne vágjon sehol, ne pöndörödjön, ne csúszkáljon.

Többféle eszköz áll rendelkezésre, melyeket vásárlás előtt tanácsos kipróbálni, ha lehet, mert nem mindegy, melyik válik be tökéletesen számunkra. Érdemes elgondolkodni azon, milyen típusú hordozók leszünk? Életmódszerűen, napi rutinként, otthon is hordozunk majd, vagy bevásárláshoz, kiránduláshoz, altatáshoz,stb. választanánk egy szuper eszközt. Apát is bevonjuk-e majd a hordozás örömeibe? Az sem mindegy, szeretünk-e majd kötözni vagy számunkra jobb lesz a pántok, csatok, tépőzárak társasága?

Kendőkből választhatunk szövött vagy rugalmas kendőt, léteznek kötős kenguruk (másnéven mei tai), csatos hordozók, karikás kendők, és vannak ún. hibrid hordozók is, pl. a Close és a Bondolino.

Egyes eszközök csak elöl hordozásra alkalmasak, míg mások háton hordozásra és csípőre is használhatók. Eligazodni az eszközök sokaságában, segíteni választani, kötést, használatot megtanulni, nagy segítség egy hordozási tanácsadó és/vagy tanfolyamvezető.


Mikortól meddig hordozzunk?

A baba szempontjából a hordozás újszülött, sőt egyes eszközökkel koraszülött kortól bevethető gondoskodási módozat. Az anya szempontjából viszont a gyermekágyas időszak végétől lenne kívánatos, ám ezt mindenki maga döntheti el, a teste jelzéseit és körülményeit figyelembe véve, mikortól szeretne, tud hordozni!

A gyermekágy, ha szigorúan vesszük, a gyermekkel az ágyban töltött idő. Ott van anya is-baba is, ismerkednek, összebújnak, szopi-időt töltenek együtt, pihennek, alszanak, tehát a testkontaktus folyamatos.

Elöl hordozni újszülött kortól, koraszülött kortól 5-7 kg-os súlyhatárig ajánlott, kb.4 hónapos korig. Ezen súlyhatár felett az anya számára már túl megterhelő elöl vinni, ilyenkor a baba átkerülhet hátra vagy csípőre. 4 hónapos kor körül már a baba is többet szeretne látni a világból, ezt pedig háton vagy csípőn meg is teheti.

Háton hordozni újszülött kortól lehet, ahogy csípőn is, egészen a hordozós kor végéig, ami körülbelül 4 éves kor. Természetesen ilyenkor már nem állandó hordozásról van szó, de ha a gyerkőc pl. elfárad, még visszakéredzkedik az eszközbe.

Csípőn hordozásnál vegyük figyelembe, hogy ez egyoldalú terhelést jelent, ajánlott az oldalak váltogatása!

Szoptatásra szinte mindegyik eszköz alkalmas, érdemes megtanulni, így további könnyítést kaphatunk a mindennapokra, akár menetközben is diszkréten tudjuk megetetni kisbabánkat.


Mennyit hordozzunk?

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie! Nem a jó anyaság ismérve a hordozással töltött idő nagysága!

Mindenki más teherbírású, bár egy jó hordozóeszköz megfelelő használatával a súlyelosztás kiváló, mégis egyéni, kinek mennyi idő a komfortos.

Egy biztos: ha egy anya figyelembe veszi gyermeke jelzéseit és lehetőségeihez mérten megfelelően válaszol rá, már ki is merítette az ’elég jó anya’ fogalmát.

Az sem mindegy, mikor kezdtük a hordozást. Ha valaki újszülött kortól hordoz, fokozatosan hozzászokik az egyre nagyobb terheléshez, ahogy nő a baba súlya, ám, ha valaki a baba 10 kg-os súlyánál talál rá a hordozásra, naponta fogja növelni az időt és szokik hozzá a súlyhoz.


Hogyan ne?

Kifelé fordítva a babát soha ne hordozzuk! Így nem csak a gerince vesz fel rendellenes tartást, ami megterhelő, de a ráömlő ingerek ellen sem képes védekezni! Egy hordozott baba, ha elfárad, sok az inger, rásimul a hordozó személyre, elbújik a további ingerlés elől, ha megijed, van kibe kapaszkodni, míg ha kifelé fordul, az ingerek túlzottan leterhelik, ijedtség esetén csak a levegőbe markolhat. Tehát ha úgy ítéljük meg, hogy babánk többet szeretne látni a világból, tegyük hátunkra vagy csípőnkre.

A vízszintes pózban történő hordozást szintén nem ajánlom. Az ortopédiailag megfelelő és biztonságos elhelyezkedést a függőleges pozíció adja.


Nem szereti a hordozást?

Ha egy kisbaba sírni kezd a hordozóeszközben, feszíti magát, sokszor olyan téves következtetést vonnak le, hogy az a kisbaba nem szereti a hordozást.

Érdemes utánajárni a sírás okának, mert sokszor csak egy-egy apró praktika, trükk bevetése vagy a baba pillanatnyi lelki-testi állapotának megértése ad megoldást.

Ha még nem vagyunk rutinos hordozók és kicsit még félünk a hordozástól, aggódunk, leejthetjük-e a babát,stb. feszültté tesz minket, ez a babára is átragad. Sokszor eltűnik a sírdogálás, mihelyt az anyuka már biztos kezekkel nyúl a babáért és az eszközért, rutinná vált, ami eddig fokozott izgalommal járt.

A legtöbb kisbaba sír elalvás előtt, ami a külvilág kizárását jelenti, és majd a ringatózó mozgásban elalszik. Ez természetesen nem jelent sírni hagyást, hiszen testkontaktusban van velünk, nincs egyedül hagyva!

Ha egy kötés túl laza vagy éppen túl szoros, szintén okozhat ilyen jellegű reakciót a babától.

Ám a legtöbb sírást a szoptatás iránti szükséglet váltja ki, főleg picike korban! Ezért érdemes olyan eszközt és pozíciót választani, amiben könnyen létrejöhet a szoptatás és figyeljük a hatást!

Ha mindezek ellenére a sírás nem szűnik, érdemes felkeresni képzett tanácsadót, aki megnézi adott kötést, az egész megkötési folyamatot, korrigál, ahol szükséges, illetve lehet, hogy egy másik eszköz választása válik szükségessé.


Télen-nyáron?

Igen, a hordozás évszaktól függetlenül megfelelő mód! Télen lehet közös kabát alá elhelyezni a babát (saját kabát átalakításával, vagy hordozó takaró használatával), ilyenkor elég kevesebb ruha a babára, ha a kabátunkon kívül lesz a baba, akkor úgy öltöztessük, mint magunkat. Érdemes odafigyelni arra, hogy a csúszós overálok, nadrágok okozhatnak kellemetlen pillanatokat!

Nyáron pedig adjunk egy réteggel kevesebb ruhát a babára, hisz az eszköz anyaga is rétegnek számít és a mi testünk is melegíti őt.

 

Kívánom minden Anya-társamnak, hallja meg tökéletes ösztönei hangját és tapasztalja meg a hordozás semmihez sem hasonlítható, természetes csodáját!

Dobiné Olasz-Papp Nóra
Válaszkész Szülők Egyesülete elnöke, pszichológiai-tanácsadó és Édesanya

(a cikk a Napi Elemózsia online magazinjában jelent meg)

 


 

 

Wednesday the 22nd. Quickmedia.