A szülővé válás folyamata még a legjobban működő párok számára is kihívást ésstresszt jelent. Ez az időszak számos individuális éskapcsolati változást eredményez. A szülők az életterük és funkcióik legtöbb szintjénvalamiféle eltolódást mutatnak a születést követő első másfél év során,de ezek később (optimális esetben) stabilizálódnak, új egyensúlyt alapoznak meg.A következő folyamatok jellemzőek erre azidőszakra: az identitás, a (nemi) szerepek változása, a személyeskompetencia átértékelése, a kapcsolatok újraértelmezése, észlelt minőségük változása, a mentális állapotváltozásai, valamint azáltalános preferencia rangsor átrendeződése.Anyává lenni, apává lenni, és együtt szülőkké válni általában együtt jár a saját magunkról kialakított kép, az életmódunk, a jövőre vonatkozó terveink és kapcsolatunk megváltozásával.
Az, hogy ki hogyan éli meg a szülővé válást, az az egyéniségétől függ, ennek megfelelően a reakciók és az alkalmazkodáshoz szükséges idő mindenkinél más és más. Néhány férfi és nő meglehetősen könnyen alkalmazkodik a szülői szerephez és az azzal járó kötöttségekhez, és ez csak minimális mértékű stresszt okoz életükben. Másoknak azonban ez sokkal nehezebben megy. Ennek oka gyökerezhet a neveltetésben, a rendelkezésre álló segítség mértékében, abban, hogy a terhesség tervezett volt-e, a rendelkezésre álló anyagi források nagyságában, és abban, hogy kisbabájuk egyénisége mennyire könnyíti vagy nehezíti meg a nevelést.
A függetlenség és a választási lehetőségek beszűkülése, amely egy pici és ráutalt babával jár, alkalmazkodást igényel, ez pedig időbe telik. Valaki könnyebben, valaki kevésbé könnyen veszi ezeket az akadályokat. Sokat segíthet, ha más anyukákkal és apukákkal beszélgethetünk, akik hasonló dolgokat tapasztalnak meg.
A szülővé válás nem megy egyik napról a másikra, és a szerepváltás általában a férfiaknak okoz több gondot.Az apák - bármennyire igyekezzenek is - némiképp mindig kívülállók maradnak, ami eleinte nagyon szokatlan számukra.A háttérbe szorult férfinak mégis erőt kellene vennie magán, hiszen nagyrészt rajta múlik, hogy párkapcsolat átvészeli-e ezt az érzelmileg túlterhelt és fizikálisan kimerítő időszakot. Gondolja át szerepét újdonsült szülőként és párja partnereként, és azt, hogy mit tart ezekkel kapcsolatban fontosnak
Mindenki szükségleteit kielégíteni, beleértve a magunkét is, nem mindig egyszerű. A fizikai közelség fontos, és az együttlétre időt szakítani nehézségekbe ütközhet. Az egymással töltött, értékes idő meglehetősen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, a beszélgetések és az egymásra szánt idő gyakran nem telik zavartalanul. Nagyon fontos, hogy mindig szakítsunk időt egymásra, a kettesben való kikapcsolódásra. Lehetőség szerint, de legalább hetente egyszer, szervezzünk közös programokat. Menjünk moziba, vacsorázni, vagy kirándulni!Ugyanakkor az apukát is aktívan vonjuk be partnerként a gyermeknevelésbe.
Pozitív hatások:
- Az erotikus szerepek fejlődése: A férfiasság/nőiesség a szülővé válásnak köszönhetően új értelmet nyer, kiteljesedik, belső értéktudatunk megszilárdul. A szülői létnek köszönhetően leszünk igazán nők, igazán férfiak.
- A szülők személyiségének fejlődése: A gyermek sok új dimenzióval gazdagítja, bővíti szülei személyét. Az önzetlen szeretet tanítása áldozatkész megnyilvánulásokat vált ki. A szülőben megszilárdul a saját értékébe vetett hite, új pszichikai, gondozói, pedagógiai szükségletek törnek felszínre, fokozódik a felelősségtudat.
- A gyermek követelményeket támaszt szüleivel szemben, és egyesíti őket ezek teljesítésében. A kapcsolat családdá bővül, ezzel párhuzamosan megszaporodik a kölcsönhatások, feladatok, célok köre is.
Bálint Éva
pszichológus, szexológus
