Igény szerinti szoptatás jelentősége

Munkám során többször beszélek arról, hogy az újszülött milyen intenzív gondozásra szorul. Megnyilvánulásaival, az egész törékeny jelenlétével kiváltja a gondoskodó szülői választ, hisz a legtöbb esetben az anya magához öleli, felveszi csecsemőjét és ösztönös mozdulattal mellére is helyezi.

Az ösztönös gondoskodás miatt könnyű azt gondolni, hogy a szoptatás egy egyszerű, magától értetődő dolog.

Ez így is lenne, ha nem terjednének megtévesztő és valójában nem szoptatást támogató „okosságok”, ha az anyák megfelelő módon lennének ellátva a szoptatáshoz szükséges információkkal, már a felkészülés fázisában, lehetőleg szülés előtt és ha a leendő anyák láthatnának maguk körül újszülöttet, mellre kerülő csecsemőt!

 

A mai anyák dolgát nagyon megnehezíti az, hogy sokszor saját újszülöttje az első, akit lát kisbabaként! Régen, amíg még nagycsaládok voltak, vagy a törzsi életforma volt a norma egyes kultúrákban, biztosított volt a gondoskodás mikéntje, természetes volt a szoptatott babák látványa.

Most egészen ijesztő is lehet a törékeny test közelsége, aminek épségéért mi vagyunk a felelősek!

Tehát a szoptatási kapcsolat természetes, de sajnos nem is olyan nehéz döccenőkkel tarkítani és megnehezíteni az oly magától értetődően induló folyamatot!

Optimális esetben szülés után közvetlenül a baba magzatmázasan, pucéran édesanyja hasára kerül és ott megpihen. Ha nem viszik el azonnal fürdetni, ha nem kezdik piszkálni azonnal mindenféle vizsgálatokkal, mérésekkel (ismétlem: optimális esetről beszélek, abból kiindulva, hogy a baba és édesanyja is jól vannak!), akkor a maga tempójában képes arra, hogy felkússzon édesanyja melléhez és megtalálja a mellbimbót, bekapja és szopizni kezd! Ez egy csodálatos és ösztönös folyamat! Megalapozza a későbbi sikeres szoptatást is, és mind fizikai síkon, mind a kötődés szempontjából valóban aranyat ér az első óra!

Nagyon fontos a bőrkontaktus a megszületés utáni első percekben (is)! Természetesen, császármetszés esetén sem kell lemondani a kötődésről és a szoptatásról! Egyes kórházakban megengedik a műtét utáni bőrkontaktust is, vagy apa mellkasára helyezik a babát illetve, ahogy a fizikai állapot  megengedi, pótlólag is lehet létrehozni bőr-bőrkontaktust, ami nagyon sokat számít, főleg, ha az édesanya lelkét megviselte a császármetszés!

Tehát optimális esetben a szülés után, még a szülőszobán, az első két órában valamikor megtörténik az első szoptatás.

Miért célszerű már ilyenkor szoptatni, hisz akkor még üres a mell?!

Ez az egyik tévhit, amivel találkozni lehet. A mell nem üres a szülést követően, sőt! A várandósság 16. hetétől elkezdődik a tejtermelődés folyamata. Nem ritka a várandósság alatt tapasztalható pár csepp előtej.

Szülés után az újszülött hozzájut a kolosztrumhoz, amit a baba első oltásának is lehetne nevezni, nem véletlenül! Az a picike adag, sűrű, sárga folyadék bevonatot képez a baba bélfalán és telis tele van ellenanyagokkal. Meg kell említeni enyhe hashajtó hatását is, ami segíti a magzatszurok ürülését, ezáltal képes a sárgaság megelőzésére is, hisz a billirubin a széklettel távozik, nem a vizelettel, így a sárgaság megelőzéséért folytatott teáztatás, cukros víz itatás értelmetlen és káros is! Az első napokban rendelkezésre álló előtej pont a csecsemő igényeit fedezni képes mennyiség, nincs szüksége másra! Nem fog kiszáradni, sem éhezni- ahogy sokszor állítják- mert mire elfogynának a tartalékai, amikkel megszületett, addigra már az érett tejet fogja kapni. Kb. a szülés utáni harmadik-ötödik napon már a kékesfehér, bővebb mennyiségű tejjel találkozik a csecsemő.

A természet itt sem alkotott hibásat! Gondoljunk bele: úgy alkotta volna meg az anyát és csecsemőjét, akinek élete múlik a gondozáson, hogy ne lenne tökéletes harmóniában a rendelkezésre álló táplálék a jelentkező igényekkel?! Nem, ez az alkotás is hibátlan, csak az ember képes belerondítani és megmagyarázni, belepiszkálni abba, ami beavatkozás nélkül is csodásan működne!

Tehát egy egészséges, érett újszülöttnek nincs szüksége másra, mint gyakori mellretételre!

Az azonnali és sűrű mellretétel megalapozza a helyes technikát, hiszen puha mellen sokkal könnyebb „gyakorolni” és tanulni, mint egy feszes, érett tejtől duzzadó mellen küzdeni!

Honnan tudom, elég tejhez jut-e a kisbabám?

Ha van napi 6 bőven pisis pelenka, napi 3-4 kakis pelenka (az első hat hét után a kakis pelusok száma csökkenhet), a gyarapodás megfelelő, a kisbaba derűs, kiegyensúlyozott, fejlődése rendben van, akkor nagy valószínűséggel a tej mennyisége megfelelő.

A mérleg nem jó barátja az igény szerinti szoptatásnak! Nem érdemes minden szopit mérni, nem ad megfelelő képet a valódi tejmennyiségről! Érdemesebb inkább a fenti felsorolást figyelni és az anyai ösztönre hallgatni!

Milyen a helyes szopási technika?

-          nagyra nyitja száját a baba, mintha ásítana, így a bimbóudvar nagy része is a szájba kerül

-          a baba orra-álla a mellhez ér

-          alsó és felső ajkai is kifordulnak

-          egész testével édesanyja felé fordul, nem csak a fejét fordítja felé

-          a mellbimbó nem sebesedik ki

Ha nem jó a mellrehelyezési technika, előfordulhat sebesedés, fájdalom, egyéb kellemetlenségek, melyek leküzdésében nem a bimbóvédő használata a legfontosabb segítség, hanem a technika korrigálása, a hatékony mellrehelyezés elsajátítása.

Mit jelent az igény szerintiség?

Azt, hogy a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet és minden szopás igénye a mellen elégülhet ki, tehát a baba nem kap sem cumit, sem cumisüveget! Nem az óra, hanem az ő jelzései számítanak! Ez újszülött esetében kb. 10-12 szopizást jelent 24 óra alatt.

Ezzel megalapozhatjuk a megfelelő tejtermelést, hisz a termelés a kereslet-kínálat elvén alapszik. Tehát, ha ürül a tej, termelődik. Épp ezért, a megfelelő mennyiségű tejhez sokkal fontosabb a gyakori és helyes mellrehelyezés, mint bármely tejfokozást ígérő gyógyszer, vagy egyéb szer, eszköz!

Nem kényeztetem ezzel el?

Sokszor hangzik el az ijesztgetés, hogy ha egy kisbaba igény szerint szopik, el lesz kényeztetve, nem tanulja meg a rendet, önállótlan lesz, stb.

Miközben egy felnőtt sem eszik mindig ugyanabban az időben ugyanannyi mennyiséget, egy csecsemőtől elvárnánk ezt az irreális működést?!

És miért szeretnénk azt hinni, hogy a szoptatás pusztán az etetés egy módja? Sokkal több annál! A szoptatás fájdalomcsillapító, ellazító, elaltató, szeretetet kifejező, maximális törődést nyújtó gondozás, éber odafigyelés és természetesen a fizikai ellátást is maximálisan kielégítő cselekedet. Az érzelmi és a fizikai éhség egyenrangú!

A „jó” kisbabától elvárják, hogy egyen-aludjon, ha nem alszik, csendben nézelődjön, és csak akkor jelezzen, ha teli van a pelus, vagy ha éhes. Egy „normálisan működő” csecsemő ezzel szemben pontos jelzéseket ad az érzelmeiről, a hogylétéről, kifejezi véleményét, igényeit, hangot ad ezeknek. Ezekről a jelzésekről leszoktatni nem jó út!

Egy kisbabának jó sokáig alapvető igénye a szoros testközelség és a gyakori szoptatási helyzet! Ez nem az elrontás jele, hanem a „jó működésé”!

Ha egy kisbaba mellre kerülhet jelzései szerint, azt tanulja meg, hogy a világot érdemes megszólítani, hogy az ő jelzései fontosak, az ő létezése jó és elfogadott. Persze ezt nem pusztán a szoptatással érhetjük el! Az igény szerinti  szoptatás egy megfelelő és természetes módja a veleszületett, ösztönös igények kielégítésének.

De mégis meddig?

A WHO ajánlása:  az első hat hónapban kizárólagos szoptatás, a második félévben megfelelő hozzátáplálás mellett a szoptatás folytatódjon a gyermek legalább két éves koráig.

Nagy átlagot nézve a gyerekek elválasztják magukat valahol 2 és 4 éves koruk közt. Ez a természetes elválasztódás, mikor a gyermek maga jelzi, hogy elég volt számára ez a fajta gondoskodás. 

Optimálisan a szoptatási kapcsolat addig tart, amíg mindkét félnek örömet okoz. Ha az anya számára terhes a szoptatás, többféle módon lehet szeretetteljesen elválasztani a kisgyereket, anélkül, hogy traumát okozna.

Senkinek nem ajánlom a hirtelen, drasztikus elválasztást, pl. csípős krém, mustár bevetése a mellbimbóra vagy akár hirtelen elutazás, egy hétre, a bizalom könnyen törik!

Éjszakai szoptatás

A kisbaba igényei folyamatosak, az éjszaka is beletartozik a gondoskodásba. A testközelségre éjjel is szükség van, hisz a gyermekek éretlen idegrendszerüknél fogva elég sokáig ébredeznek éjszaka, többször is. A jelzésekre megfelelően válaszolni ilyenkor is szükség van! A lehető leggyorsabb és legkényelmesebb visszaaltatási lehetőség a szoptatás! Testkontaktust ad, teli van altató hatású anyagokkal, melyek az anya visszaalvását is segítik, emellett nagy szerepe van a tejtermelés megfelelő működésében is! Tehát nem célszerű minél hamarabb az éjszaka átalvására törekedni, hisz akkor csökken a mellre kerülések száma, ezzel a termelődés is alább hagy. Az éjszakai ébredések természetes és szükségszerű velejárói a kisbaba fejlődésének, bátran válaszoljunk szoptatással ezen jelzésekre is! Az idegrendszer érésével egyre csökkennek majd az ébredések, és a szoptatásokat is egyre inkább más formák fogják majd felváltani.

Hová fordulhatok segítségért?

A La Leche Liga önkéntes szoptatási tanácsadói, akik maguk is átélték az igény szerinti szoptatás minden szépségét és nehézségeit, és az IBCLC minősítéssel rendelkező szoptatási szaktanácsadók magas szakmai felkészültséggel nyújtanak hathatós segítséget!

www.lll.hu, www.ibclc.hu oldalakon lehet megtalálni a segítőket.

Dobiné Olasz-Papp Nóra, pszichológiai-tanácsadó, kapcsolatanalitikus

(a cikk a Napi Elemózsia online magazinjában jelent meg)

 


 

Megosztás

Wednesday the 20th. Quickmedia.