Kicsingo a természetes szeretet

Nagy örömömre szolgált, hogy Imre Jánossal, a Kicsingo egyik alapítójával készíthettem interjút, aki ezzel betekintést ad abba, hogyan lesz egy apa válaszkészségével egy remek hordozóeszköz megalkotója is!

 

Szerencsére, napjainkban a hordozás kezd egyre elfogadottabbá válni. Ha jól sejtem, a ti életetekben is szerepet játszott a gondoskodás eme formája. Mi vitt rá titeket arra, hogy saját hordozóitokat megalkossátok?

 

Nagyon örülök, hogy a hordozás egyre népszerűbb és egyre több a jól hordozó szülő. Ez egy tanulási folyamat, tanulni kell a kezdő szülőnek a szülői feladatokat és tanulni kell a gyermekünkre való odafigyelést is. Azonban azt gondolom, hogy ha az ösztöneinknek nem szabunk gátat, akkor mindez csodaszéppé tud válni.

Nekünk az első perctől nem volt kérdés, hogy gyermekeink a legtöbb ölelést, ringatást kapják, hogy minél közelebb legyenek hozzánk. Így szinte egyik percről a másikra belecsöppentünk a hordozós világba.

Amikor megszületett az ötlet, hogy legyen saját hordozónk, már túl voltunk 4 hordozott éven. Ez alatt számtalan hordozót kipróbáltunk, voltak jobban és kevésbé kedveltek. A gyermekeink korához próbáltunk nekik és nekünk is kényelmes hordozót választani. Figyeltük melyikben szeretnek hosszabb időt eltölteni. Megfigyeléseinket összerakva próbáltuk ezeket a tapasztalásokat egy formába egyesíteni.  Így lassan öltött testet az első Mei Tai-unk, amit persze millió helyen módosítani kellett. Nehézséget okozott a megfelelő alapanyag kiválasztása és beszerzése is. Majd egy szép napon elkészült az a változat, amely megfelelt elvárásainknak: kényelmes volt, bio-textilből készült és már a barátainknak is szívesen adtunk oda.

 

Mi volt az, ami téged e tevékenység irányába sodort az életben?

 

Ha jól belegondolok, mindig is szerettem a gyerekek. Két testvérem van, egy öcsém és egy húgom. Mivel én voltam a „nagy testvér”, ezért sokszor kellett vigyázni rájuk, tanulni velük, vagy játszani. Majd felnőttünk, meglett a saját életünk.

Egyszeriben egy csöppség érkezését vártuk feleségemmel.  Megszületett első kislányunk, majd három évre rá a második. Fokozatosan alakult át életünk. Lépésről lépésre haladtunk és egyre jobban vágytunk arra, hogy gyermekeink minél természetesebben, szabadabban nőjenek fel.

 

Kérlek, mutasd be, mivel foglalkozik a Kicsingo! Honnan indult az ötlet és milyen út vezetett a megvalósításig?

 

Egyik barátom kisfia és a nagyobbik kislányom közös oviba jártak. Egy alkalommal a mi csoportunkban felmerült egy igény: a kiságyaknak kellene valamiféle tároló szekrényt összerakni. Elvállaltam, felhívtam a barátomat. Megterveztük a szekrényt, majd elkészítettük azt.  Nem ez volt az első közös munka Gáborral. Megszületett egy gondolat: alapítsunk egy kis céget, ahol szabadon engedhetjük elképzeléseinket.

Gábor mindenféle fát meg tud munkálni, nincs az a forma, amit ne tudna elkészíteni belőle.

Nekem gyermekeink hordozása adta az alapot, hogy saját hordozó tervezésébe kezdjek.

Így alakult ki a Kicsingo. A nevet Léna lányomtól kölcsönöztük. Amikor megszületett a testvére és hordoztuk egyszer csak így szólt hozzánk: „Anya, Zselyke most egy kicsingo…” Azt hiszem találóbb nevet nem is adhattunk volna vállalkozásunknak.

 

Milyen szempontokat vettetek figyelembe a hordozó megalkotásakor?

 

Amikor megfogalmazódott a gondolat, hogy hordozót tervezzek, túl voltunk pár hordozott éven, tapasztaláson. Tudtam, hogy gyermekeimnek melyik az a kötési mód, ami hosszabb utakon is kényelmes, illetve melyik pozícióban szeretnek elaludni, és melyikben inkább felfedezik a nagyvilágot.

A feladat ettől kezdve az volt, hogy ezeket a szempontokat szem előtt tartva egy hordozóba öltsenek testet. Így született meg a Kicsingo Mei Tai a maga nagyobbacska, omega betűhöz hasonlító body-jával, kényelmes párnázott íves részével; puha, kellően széles és hosszú derék és vállpántjaival.

 

Édesapaként mit üzensz az apává válás útjára lépő férfi társaidnak?

 

Nagyon sokszor elhangzik, hogy valami „női” vagy „férfi” dolog.  Ha megszületik az érzés, hogy eljött az ideje egy kisgyermek érkezésének a családba, akkor nem szabad, hogy ilyen egyszerűen kategorizáljuk a dolgokat. Gyermeket várni, majd szülővé válni egy végtelen utazás kezdete. Átrendeződnek az értékek. Sokan használják a lemondás szót, ha a gyerekekkel kapcsolatos dolgokról kérdezik őket. Én jobban szeretek úgy fogalmazni, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy kifejezzem szeretetemet egy másik ember iránt. Hiszen, mi más lehet a szereteten kívül az, ami miatt képesek vagyunk napokig pár óra alvással elleni, ha bújnak a fogacskák, vagy napestig ringatni babánkat, ha valami nyugtalanítja Őt? Arra biztatok minden apukát és leendő apukát, hogy nincs vagányabb férfi dolog a világon, mint egy gyermek apukájának lenni! Elegendő egy pillantás gyermekünk szemébe és máris átjárja majd egész énünket az a határtalan szeretet, amivel gyermekünk szeret minket!

 

Úgy látom, a természetes szeretet kifejezés számotokra egy mottó. Termékeitek is magukban hordozzák ezt. A mindennapjaidat is áthatja ez a fajta szemléletmód?

 

A mindennapok gyakran válnak rohanóssá, kevés idő jut néha egymásra. Kevés idő jut a természet megfigyelésére is. Értem ez alatt saját gyermekeink szemlélését is, mialatt ők gondtalanul játszanak. A Kicsingo számára a természetes szeretet magában foglalja a rajongást a természet tiszta szépségéért, a gyermekek végtelen szeretetét. Emiatt például fajátékainkat a lehető legkíméletesebb módon munkáljuk meg, ezért lehet megfigyelni a kis eperfa kirakónkban az eperfa csodálatos évgyűrűit. De hordozóink is ezt az ölelő szeretetet testesítik meg, ahogy körülfogják gyermekünket.

Feleségemmel közösen azt gondoljuk, hogy gyermekeink már a fogantatás utáni pillanatoktól a lehető legnagyobb figyelmet és szeretetet kapják tőlünk. Izgatottan vártunk minden apró jelet, ami mutatta egyre közelebb kerülünk a nagy találkozáshoz. Kislányaink megszületése egy varázslat volt. Emlékszem, a gyertyák finom illatára, a zenére, ami halkan szólt. Az első apró hangocskákra, amik elmondták nekünk: Itt vagyok, megszülettem.

Igaz, azóta eltelt pár év, de bizton állíthatom, rajongásom gyermekeim iránt az évek múlásával egyre erősödik. Minden napra jut egy - egy meglepetés, egy - egy pillanat, amikor érdemes megállni egy picit és gyönyörködni bennük.  Nem hiszek a különböző nevelési elméletek merev követésében, inkább Vekerdy Tamás szavaival élve vallom, hogy nincs nevelés, csak őszinte, hiteles együttélés a gyerekkel.

 

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

 

A Kicsingo is napról napra változik, fejlődik. Kipróbálunk új famegmunkálási technikákat, amik a következő játékainkban fognak megjelenni.

Azon túlmenően, hogy új mintákat, színeket próbálunk ki a hordozókra, fejlesztjük is őket. Átrajzolunk pár apró részletet. Bővíteni is szeretnénk hordozóinkat más típusokkal is.

Változatlanul feladatunknak érezzük a hordozás megismertetését, ezért széles körben támogatjuk azokat a közösségeket, rendezvényeket, ahol cél a jó hordozás átadása.

 

www.kicsingo.hu

 


 

Megosztás

Wednesday the 22nd. Quickmedia.