Néztem este alvó csemetéimet és szokás szerint, el voltam tőlük lágyulva. Szétdobálva kezük, lábuk, tátott szájjal durmoltak és ami a legszebb volt az egészben, hogy össze voltak bújva. Fiam ölelte magához álmában a kishúgát, aki a testkontaktustól megnyugodott és mire beértem apró nyöszörgésére, már vissza is aludt az ölelésben.

Büszke és boldog érzéssel tölt el, hogy ezen megnyilvánulás ösztönössége a maga természetes módján van jelen a gyermekeim életében is.

Anyának lenni milyen? Anyának lenni valamilyen? Meg lehet-e fogalmazni ezt az állapotot, amit az anyaság jelent? Lehet-e bármilyen bélyeget sütni rá? Ki lehet-e fejezni az anyaságban való létet egy szóval? És százzal?

Magam is édesanya vagyok, egyelőre kétszeres. Már csak ezért is sok más anya vesz körül, sétáink alatt, a játszótéren és a szakmám miatt is. Találkozom olyanokkal, akik régóta vágynak rá, de nem jön a baba és olyannal is, aki nem vágyott rá, mégis anya lett. Nézem a nőket, nézem az anyákat és próbálok beléjük látni. Vágyom rá, hogy tudjam, kinek mit jelent az anyaság? Mit jelent ennek a rengeteg nőnek ez a szerep. Szerep ez, identitás?

Free Joomla! templates by AgeThemes