A legszebb dolog

Ez egy remek, elgondolkodtató francia dráma címe is. Már a címe sokat mondó: nem ismertem a tartalmát, semmit nem tudtam a filmről, csak a címét meghallottam, azonnal kisbabára asszociáltam.

Tényleg, az egyik legszebb dolog, ami egy nővel, egy szerelmespárral történhet, ha kapcsolatuk, szerelmük, szeretetük kicsúcsosodik egy új életben. De ez a szépség, rózsaszínesség egyben drámai kavalkád is és erre a film is elég reálisan mutat rá.

Adott egy szerelmes pár, élvezik a kettesben töltött napjaikat, szórakoznak, szerelmeskednek, felhőtlen boldogságban élnek. Érzik, hogy tovább is léphetnek ebben a kapcsolatban, meg is fogan a kisbaba. A nő teste, lelke változni kezd. Elöntik a szélsőséges érzelmek, álmélkodva nézegeti melleit, gömbölyödő pocakját. Közben tanul, dolgozik, folytatja megszokott életét, nagyjából. Mert a baba érkezése már most is felforgat, átalakít. Az apa érzései is formálódnak, hullámoznak. Aztán a baba megszületik és végérvényesen szembesülni kell azzal, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen. Szülés után az addig magas hormonszintek drámaian lezuhannak, ennek megfelelően a hangulati ingadozások, lehangoltság is észrevehető lehet. A babáról gondoskodni kell, felelősséggel tartozunk érte. Ezernyi kérdés, kétely, félelem és aggodalom, mit kell csinálni és hogyan lehetne azt a legjobban? Ha gyermekem születik, azzal magamat is feladom? Most már örökre „csak” anya leszek? Mi lesz a barátaimmal, a társammal, az életemmel?

Nagyon ijesztő lehet a gondolat, hogy nem lehet visszabújni a régi, ismerős vacokba, ahol minden kiszámítható és akár kontroll alatt tartható.

Mivel a babáról való gondoskodás ideje alatt a szülő saját magáról is képet kaphat, az önismereti kérdések is felbukkannak. Mennyire ismerem magam, a párom? Hogyan működünk szélsőséges helyzetekben? Mennyire ért engem a másik? Mennyire értem saját magamat? Értem-e a kisbabámat?

Igen, van a szülővé válásnak egy árnyoldala is, ami nem biztos, hogy csak a kialvatlanság körül mozog. Anyává válni megrendítően hatalmas dolog, felelősség és bizalom, mindent átalakító csoda. A legszebb dolog, de egyben néha a legnehezebb is. A változásoknak néha megpróbálunk ellen állni. Nem tudjuk, mire számíthatunk, félünk a kontrollt kiengedni a kezünkből, biztonságot ad, ha valami kiszámítható. Azt hisszük –és a társadalmi elvárások is ezt tükrözik-, hogy anyának lenni csupa öröm és boldogság, minden magától értetődő, de ha mégsem, hát egy-két rövid kérdéssel, röpke útmutatással ismét a helyén van minden.

Valójában tengernyi és egymással ellentétes információdömping ömlik az anyára, mindenki jobban tud nála mindent, legalábbis ő ezt érzi, mert folyamatosan megkérdőjelezi magát, sok a kiszámíthatatlanság, az ijesztő kérdőjel, hogy a döntéseink kihatással vannak egy másik életre, aki tőlünk függ.Elvárásoknak akarunk megfelelni, és ha nem megy, megrémülünk, talán még a kitaszítottságtól is félünk.

Aztán az anya egyszer csak megadja magát a változásoknak, kezd csak a gyönyörű kis „ösztöngombócra” figyelni, bekerül a képbe a hordozókendő, újra és újra megszoptatja, ha a baba úgy kéri, nem ragaszkodnak már annyira a külön szobához, talán még a külön kiságyhoz sem, hanem egymás mellett maradnak éjjel is. Ezt nem dacból teszi az anya, nem direkt megy a társadalommal szemben, hanem mert rájött, az ő kisbabájához, az ő kettejük érzelmi kapcsolódásukhoz mi az út. Megszületik az anya is, aki kompetens. De ehhez az ő saját folyamatának végbe kell mennie. Könnyekkel, félelmekkel, kérdésekkel, megvilágosodásokkal, néha egyedül és néha a társával. Aki ugyanúgy átmegy a saját apai megszületésén. Kissé más formában, mint a nő. De mindketten megszületnek, szülővé érnek. Néha úgy tűnik, ez a párkapcsolat próbatétele is. Az biztos, hogy mindketten, mint egyének és mint társak is, változáson mennek át, hoznak magukkal mintákat, melyek nem biztos, hogy összhangban lesznek egymással, mikor valamilyen szülői döntést kell meghozni. Próbák, feladatok, túlélések.

Színek, tarka érzelmek, a létezés két pólusa, melyek nincsenek egymás nélkül. Igen, családdá válni a legszebb dolog, annak minden nehézségével együtt.

A filmet érdemes megnézni, elgondolkodtató, szórakoztató, reális!

Dobiné Olasz-Papp Nóra
Válaszkész Szülők Egyesülete
(a cikk a www.napielemozsia.huoldalon jelent meg)

Free Joomla! templates by AgeThemes

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.